ZASTUPNIČKI DOM SABORA REPUBLIKE HRVATSKE

Na temelju Članka 89. Ustava Republike Hrvatske, donosim

UKAZ

o proglašenju Zakona o potvrđivanju (ratifikaciji) Ugovora između Vlade Republike Hrvatske i Vlade Republike Mađarske o prihvatu osoba na zajedničkoj državnoj granici

Proglašavam.Zakon o potvrđivanju (ratifikaciji) Ugovora između Vlade Republike Hrvatske i Vlade Republike Mađarske o prihvatu osoba na zajedničkoj državnoj granici, koji je donio ZASTUPNIČKI dom Sabora Republike Hrvatske na sjednici dana 24. lipnja 1993. godine.

Broj: PA4-50/1-93.
Zagreb, 30. lipnja 1993.

ZAKON

o potvrđivanju (rafitikaciji) Ugovora između Vlade Republike Hrvatske i Vlade Republike Mađarske o prihvatuosoba na zajedničkoj državnoj granici

Potvrđuje se (ratificira) Ugovor između Vlade Republike Hrvatske i Vlade Republike Mađarske o prihvatu osoba na zajedničkoj državnoj granici potpisan u Zagrebu 9. prosinca 1992. na hrvatskom i mađarskom jeziku.

Tekst Ugovora između Vlade Republike Hrvatske i Vlade Republike Mađarske o prihvatu osoba na zajedničkoj državnoj granici u originalu na hrvatskom i mađarskom jeziku glasi:

UGOVOR

između Vlade Republike Mađarske i Vlade Republike Hrvatske o prihvatu osoba na zajedničkoj državnoj granici

Vlada Republike Mađarske i Vlada Republike Hrvatske (u daljnjem tekstu: Ugovorne strane), su se sporazumjele, u želji da prihvat svojih gradana kao i gradana trećih država na zajedničkoj državnoj granici reguliraju na principima dobrosusjedskih odnosa, u slijedećem:

(1) Obje Ugovorne strane će, bez posebnih formalnosti prihvatiti sve osobe koje se nalaze na teritoriju druge Ugovorne strane, za koje se nepobitno može utvrditi da posjeduju državljanstvo države prihvata. Ukoliko će se poslije utvrditi da preuzeta osoba u trenutku preuzimanja nije posjedovala državljanstvo države prihvata, druga Ugovorna strana ju je dužna primiti natrag.

(2) Ako se državljanstvo države prihvata. za osobu koja se preuzima, ne može nepobitno utvrditi, to pitanje, na molhu neudlužno rjPŠa,va dipomatsko ili konzularno predstavništvo države prihvata. U tom slućaju je odgovor Ugovorne strane prihvata mjerodavan.

(3) Jedna Ugovorna strana prijavljuje diplomatskom ili konzularnom predstavništvu druge Ugovorne strane da želi predati one njihove državljane sa svog teritorija kojima je potrebna skrb glede bolesti ili starosti. U roku od 15 dana od prijave druga Ugovorna strana treba odgovoriti kada i gdje će se izvršiti primopredaja.

(1) Obje Ugovorne strane će preuzeti onog državljanina treće države:

a) koji je prije bespravnog prijelaza mađarsko-hrvatske državne granice, ušao na teritorij države prihvata sa vizom, bez vize na temelju dogovora ili boravišne dozvole,

b) ili na temelju Ugovora o preuzimanju osoba koji je sklopila jedna od Ugovornih strana sa trećom državom, koja je dužna tu osobu preuzeti.

(2) Molba za preuzimanje osobe koja se bespravno našla na teritoriju jedne od Ugovornih strana se podnosi u roku 48 sati od službenog utvrđivanja prijestupa, ali najkasnije 90 dana od bespravnog ulaska državljanina treće države. Zahtjev treba sadržavati vjerodostojne dokaze o povredi zajedničke državne granice, kao i podatke o osobi koju se želi predati. Državljanina treće države prihvaća druga Ugovorna strana na temelju izjave o preuzimanju. U svezi preuzimanja, u roku od 72 sata od podnošenja zahtjeva za preuzimanje, treba se dati izjašnjenje o tome. U pitanjima oko primopredaje osobe neposredno će sudjelovati kompetentne službe Ugovornih strana.

(3) Ne treba se podnijeti izjava o preuzimanju (iz st. 2.) kada je jedna od Ugovornih strana, u roku od 48 sati od prelaska granice, zatražila preuzimanje osobe. U tom slućaju, pogranična službe druge Ugovorne strane, jednostavnom procedurom preuzimaju osobu treće države koja je bespravno prešla zajedničku državnu granicu.

(4) Ukoliko se naknadno utvrdi da državljanin treće države nije prešao granicu sa teritorija druge Ugovorne strane, isti se treba, 30 dana od dana njegova izručenja, ponovno primiti natrag.

(5) Ukoliko osoba koja se izručuje nema dovoljno materijalnih sredstava, troškove njezinog prijevoza do zajedničke državne granice podmiruje ona Ugovorna strana na čijem se teritoriju osoba nalazi.

(6) Primopredaja osoba se može izvršiti samo na onim pograničnim prijelazima zajedničke državne granice, koji su Ugovorne strane za to odredile.

(1) Jedna Ugovorna strana preuzima na sebe prijevoz državljanina treće države u službenoj pratnji, ako to druga Ugovorna strana zamoli i ako je ista osigurala preuzimanje osobe na odredištu i u eventualnim tranzitnim zemljama.

(2) Prijevoz se ne traži, odnosno, odbija se, ako se može očekivati da će državljanin treće države biti:

a) izložen neljudskom tretmanu u odredišnoj zemlji ili u tranzitnim zemljama, da mu prijeti smrtna kazna, da se boji za svoj život i slobodu, da je u opasnosti zbog svoje ratne, političke, vjerske ili nacionalne pripadnosti ili pogleda, odnosno

b) ako bi se protiv njega trebao povesti krivični postupak u državi druge Ugovorne strane ili u odredišnoj zemlji, ili mu i u nekoj od tranzitnih zemalja prijeti istražni postupak ili izvršenje već donesene presude, osim u slučaju zabranjenog prijelaza granice.

(3) Zahtjev za prijevozom u službenoj pratnji neposredno će rješavati Ministarstvo unutarnjih poslova Republike Hrvatske i Ministarstvo unutarnjih poslova Republike Mađarske. Zahtjev treba sadržavati, osim osobnih podataka državljanina treće države, i izjavu da su uvjeti dani (prema 1. točki Čl. 3.), a da nisu poznati uzroci odbijanja iz točke 2, Čl. 3. U zahtjevu se osim toga treba naglasiti i točno vrijeme i granićni prijelaz gdje će se izvršiti preuzimanje osobe. Kompetentni organi Ugovornih strana će neposredno usuglasiti vrijeme primopredaje i način transporta.

(4) Ako prihvatna Ugovorna strana, odbije zahtjev zbog neispunjenja potrebnih uvjeta, drugoj Ugovornoj strani treba navesti razloge zbog kojih je odbijen zahtjev.

(5) Državljani-treće države mogu biti vraćeni Ugovornoj strani koja to traži, ako se naknadno doznaju činjenice ili nastupe takve okolnosti koje onemogućavaju prijevoz u sluibenoj pratnji. Nakon obznane ovih okolnosti, Ugovorna strana koja traži, dužna je primiti osobe koje su prethodno bile preuzete u sluibenoj pratnji.

(6) Sve izdatke oko prijevoza državljanima treće države u službenoj pratnji, ili njegovog mogućeg vraćanja, podmiruje Ugovorna strana koja to traži.

O realizaciji ovog Ugovora će se dogovoriti ministri unutarnjih poslova Ugovornih strana, a posebno će se dogovoriti o:

a) izvršnim tijelima i o načinu uzajamne komunikacije,

b) postupku nakon izvršenog preuzimanja i a potrebnoj dokumentaciji vezanoj za ovaj postupak,

c) graničnim prijelazima predviđenima za preuzimanje osoba,

d) načinu podmirivanja troškova iz 6. st., Člana 3.

Primjenu ovog Ugovora osim 1. Članka, bilo koja Ugovorna strana moie u cijelosti ili djelomićno, privremeno, obustaviti, zbog sigurnosnih, zdravstvenih ili za javni poredak važnih razloga. O poduzimanju takvih mjera, kao i o njihovom ukidanju, neodložno se treba obavijestiti druga Ugovorna strana, diplomatskim putem pismeno.

Ovaj Ugovor se ne moie primjenjivati u slučajevima pravne pomoći koje se odnose na ekstradiciju osoba između država Ugovornih strana.

(1) Ovaj Ugovor zahtijeva ratifikaciju. Ugovorne strane će dokumente o ratifikaciji diplomatskim putem razmijeniti.

(2) Ugovor stupa na snagu 30. dan od razmjene dokumenata o ratifikaciji. ,

(3) Ovaj Ugovor vaii neogranićeno vrijeme, sve dok ga jedna Ugovorna strana diplomatskim putem pismeno ne raskine. U tom slućaju, prestaje važiti 30. dan od dana primitka obavijesti o raskidu.

Ugovor je sačinjen u Zagrebu, dana 9. prosinca 1992., u dva originalna primjerka, na mađarskom i na hrvatskom jeziku, oba primjerka ponovažeća.

                                                        ministar unutarnjih poslova                                                 ministar unutarnjih poslova

                                                                Ivan Jarnjak, v. r.

EGYEZMÉNY

a, Horvát Köztársaság Kormánya, valamint a Magyar Köztársaság Kormánya között, személyeknek a közös államhatáron történő átvételéről

A Horvát Köztársaság Kormánya, valamint a Magyar Köztársaság Kormánya (a továbbiakban: Szerződő Felek) attól az óhajtól vezérelve, hogy a saját állampolgárok és harmadik országok állampolgárainak a közös államhatáron történő átvételét a jószomszédi kapcsolatok szellemében szabályozzák, a következőkben állapodtak meg:

(1) Mindegyik Szerződő Fél különleges formalitások nélkül átvesz a Másik Szerződő Fél területéről minden olyan ott tartózkodó személyt, akiről hitelt érdemlően lehet bizonyítani, hogy a megkeresett Szerződő Fél állampolgárságával rendelkezik. Amennyiben utólag kiderül, hogy az átvett személy az átvétel időpontjában a megkeresett Szerződő Fél állampolgárságával nem rendelkezett, úgy őt a Másik Szerződő Félnek vissza kell vennie.

(2) Ha az állampolgárság a megkereső Szerződő Fél részéről hitclt érdemlően nem bizonyítható, úgy felkérésére a Másik Szerződő Fél diplomáciai vagy konzuli képviselete haladéktalanul tisztázza, hogy az átadni kívánt személy rendelkezik-e ezen Szerződő Fél állampolgárságával. Ebben az esetben a megkeresett Szerződő Fél válasza a mérvadó.

(3) Az Egyik Szerződő Fél a Másik Szerződő Fél olyan ott tartózkodó állampolgárának tervezett hazaszállítását, akinek egészségi állapotára vagy életkorára tekintettel gondozásra van szüksége, bejelenti a Másik Szerződő Fél diplomáciai vagy konzuli képviseletének. A bejelentést követően 15 napon belül válaszolni kell, hogy az átvételre hol és mikor kerül sor.

(1) Mindegyik Szerződő Fél átveszi azon harmadik ország állampolgárát:

a) aki a horvát-magyar államhatár jogellenes átlépése előtt vízummal, vízummentes megállapodás alapján utazott be a megkeresett Szerződő Fél területére vagy ott tartózkodási engedéllyel rendelkezett, avagy

b) akit valamelyik Szerződö Fél által harmadik országgal a személyek átvételéről megkötött megállapodás alapján ezen harmadik ország visszavenni köteles.

(2) Az átvétel iránti kérelmet a jogellenes tartózkodás hatósági megállapítását követő 48 órán belül de legkésőbb a harmadik ország állampolgára jogellenes beutazását követő 90 napon belül lehet előterjeszteni. A kérelemnek tartalmaznia kell a a közös államhatár jogellenes átlépését hitelt érdemlően bizonyító adatokat, valamint az átadni kívánt személy adatait. Harmadik ország állampolgárát az átvétel tárgyában megkeresett Szerződő Fél átvételi nyilatkozat alapján veszi át. Az átvétel tárgyában az átvétel iránti kérelem előterjesztésétől számított 72 órán belül nyilatkozni kell. Az átadással és átvétellel kapcsolatos kérdésekben a Szerződő Felek illetékes hatóságai közvetlenül járnak el.

(3) Nincs szükség a (2) bekezdésben szereplő átvételi nyilaktozatra abban az esetben, ha az Egyik Szerződő Fél a határátlépést követő 48 órán belül kérte az átvételt. Ebben az esetben a Másik Szerződő Fél hatáxőrizeti szervei egyszerűsített formalitásokkal veszik át a Szerződő Felek közös államhatárát jogellenesen átlépő harmadik országbeli állampolgárt.

(4) Amennyiben utólag megállapításra kerül, hogy a harmadik ország állampolgára nem a Másik Szerződő Fél területéről utazott be, úgy őt az átadástól számított 30 napon belül vissza kell venni.

(5) Amennyiben az átadandó személy nem rendelkezik elegendő anyagi eszközzel, úgy az a Szerződő Fél viseli a közös államhatárig történő szállításának költségeit, amelynek területén a személy tartózkodik.

(6) A személyek átadására és átvételére kizárólag a Szerződő Felek államhatárán kijelölt határátkelőhelyeken kerülhet sor.

(1) Az Egyik Szerződő Fél átveszi a harmadik ország állampolgárát hatósági ellenőrzéssel történő átszállításra, ha a Másik Szerződő Fél ezt kérelmezi és az átvételt a célországban, illetőleg az esetleges tranzit országokban biztosította.

(2) Az átszállítást nem kérelmezik, illetőleg az elutasítandó, ha várható, hogy a harmadik ország állampolgára a) a célországban vagy az esetleges tranzit országok

ban ki van téve annak, hogy embertelen bánásmód, halálos ítélet fenyegeti, életét vagy szabadságát faji, vallási, nemzéti hóvatartozása vagy politikai nézetei miatt veszély fenyegeti, illetőleg,

b) a megkeresett Szerződő Fél országában büntetőeljárást kellene indítani ellene vagy a célországban, illetve az esetleges tranzit országok valamelyikében büntetőeljárás indítása vagy büntetés végrehajtása fenyegeti, kivéve a tiltott határátlépés esetét.

(3) A hatósági ellenőrzéssel történő átszállítás iránti kérelmet a Horvát Köztársaság Belügyminisztériuma, valamint a Magyar Köztársaság Belügyminisztériuma között közvetlen úton terjesztik elő és intézik. A kérelemnek a harmadik ország állampolgára személyi adatain kívül tartalmaznia kell azt a nyilatkozatot is, hogy az (1) bekezdés szerinti feltételek adottak és nem ismertek a (2) bekezdés szerinti elutasítási okok. A kérelemben rögzíteni kell továbbá az átszállításra történő átadásra, javasolt időpontot és határátkelőhelyet. A Szerződő Felek illetékes hatóságai közvetlenül egyeztetik egymással az átadás időpontját és az átszállítás mödját.

(4) Ha a megkeresett Szerződő Fél a kérelmet a szükséges feltételek hiánya miatt elutasítja, akkor a Másik Szerződő Féllel közölnie kell az elutasítás indokát.

(5) A harmadik országok állampolgárai visszaadhatók a megkeresö Szerződő Félnek, ha utólag olyan tények válnak ismertté vagy olyan körülmények következnek be, amelyek a hatósági ellenőrzéssel történő átszállítást nem teszik lehetővé. Ezen okok közlését követően a megkereső Szerződő Fél köteles visszavenni a hatósági ellenőrzéssel történő átszállításra előzőleg átvett személyeket.

(6) A harmadik országok állampolgárai hatósági ellenőrzéssel történő átszállításáról és az esetleges visszaadásból keletkező, illetőleg ezzel kapcsolatosan felmerült valamennyi költséget a megkereső Szerződő Fél viseli.

Jelen Egyezmény végrehajtásáról a Szerződő Felek belügyminiszterei megállapodnak különösen az alábbiak tekintetében:

a) az eljáró szervekről és a kölcsönös tájékoztatás módjáról;

b) a végrehajtás során követendő eljárásról, az átvételhez szükséges adatokról és iratokról;

c) a személyek átvételére kijelölt határátkelőhelyekről; d) a 3. cikk (6) bekezdése szerinti költségtérítés módjáról, rendjéről.

Jelen Egyezmény alkalmazását, az 1. cikkben foglaltakat kivéve közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okból bármelyik Szerződő Fél egészében vagy részben, átmenetileg felfüggesztheti. Ilyen intézkedés bevezetéséről és visszavonásáról a másik Szerződő Felet diplomáciai úton haladéktalanul írásban tájékoztatni kell.

Ez az Egyezmény nem alkalmazható a Szerződő Felek országai között .kiadatásra irányuló jogsegély esetében,

(1) Ez az Egyezmény megerősítést igényel. A Szerződő Felek a megerősítés megtörténtéről szóló okmányokat diplomáciai úton cserélik ki egymással.

(2) Az Egyezmény a megerősítés megtörténtéről szóló okmányok kicserélésének időpontját követő harmincadik napon lép hatályba.

(3) Az Egyezmény meghatározatlan ideig marad hatályban, amennyiben a Szerződő Felek egyike diplomáciai úton, írásban nem mondja fel. Ebben az esetben az Egyezmény a felmondás átvételét követő harmincadik napon hatályát veszti.

Készült Zágrábban, 1992. december 9-én két eredeti példányban, horvát és magyar nyelven, mindkét szöveg azonos érvényű.


A Horvát Köztársaság Kormánya nevében              A Magyar Köztársaság Kormánya nevében
                   Ivan Jarnjak                                                          Dr. Boross Péter

                 belügyminiszter                                                            belügyminiszter

Za provedbu ovog Ugovora nadležno je Ministarstvo unutarnjih poslova Republike Hrvatske.

Ovaj Zakon stupa na snagu danom objave u "Narodnim novinama - Međunarodni ugovori".

Klasa: 217-O1/92-O1/03
Zagreb, 24. lipnja 1993.